Cukorterheléses vizsgálat

Cukorterheléses vizsgálat

A cukorterheléses vizsgálat fő célja, hogy felismerjük a lappangó cukorbetegséget. Hogyan zajlik ez a vizsgálat és miként készüljünk rá?

A cukorterheléses vizsgálattal elsősorban a cukorbetegség ismerhető fel, illetve az azt megelőző állapot a prediabétesz, azaz a csökkent cukortolerancia derülhet ki. Ha az evés utáni illetve az éhgyomri vércukorérték alapján felállítható a cukorbetegség diagnózisa, a terheléses vizsgálat elvégzése nem indokolt. Ez egy azonnali, a vizsgálatot megelőző vérvizsgálatából derül ki.

Ezt követően mérünk éhgyomri vércukrot vénás vérből. A gyermek testsúlyának megfelelő (ált. 75 g) glükózt tartalmazó folyadékot kell meginnia. A glükóz elfogyasztása után azt vizsgáljuk, hogyan alkalmazkodott a szervezet a nagy mennyiségű cukorhoz. Ez úgy történik, hogy megfelelő időközönként vért veszünk, rendszerint – a többszöri szúrás kellemetlenségének csökkentése miatt – branült helyezünk a vénába, így egyetlen szúrással három vérvételt végzünk.

A vizsgálatot éhgyomorra végezzük. Ne igyunk, ne együnk a vizsgálatot megelőző 8 órában, illetve vizet se igyunk már a vizsgálatot megelőző 2 órában. A rendszeres gyógyszerfogyasztásról mindenképpen tájékoztassuk a vizsgálatot végző szakembert!

Ha a vizsgálat eredménye pozitív, az orvos további vizsgálatokat rendel el a kórkép súlyosságának illetve az esetleges szövődmények felmérésére. Az eltérés súlyossága mutatja meg, mit szükséges tenni a vizsgálatot követően. Szoros megfigyelést, rendszeres vérvizsgálatot, szénhidrátszegény diétát, gyógyszeres kezelést írhatnak elő.

A gyermek- és ifjúkorban kezdődő cukorbetegség típusai:

  • inzulinhiányos, 1-es típusú cukorbetegség;
  • a döntően felnőttkorra jellemző, de már a tizenéves korban is fellépő, elsősorban az inzulin elválasztás-hatás zavarából kialakuló 2-es típusú cukorbetegség;
  • örökletes, úgynevezett monogénes cukorbetegség.

1-es típusú cukorbetegség

Az 1-es típusú cukorbetegség úgynevezett autoimmun folyamat eredményeként jelentkező, inzulinhiányos állapot. A szervezet valamely külső környezeti tényező hatására az inzulintermelő béta-sejteket számára idegenként fogja fel, ezért kialakít e sejtek ellen egy speciális, célzott védekező mechanizmust, amelynek célja és eredménye: elpusztítani az inzulint termelő sejteket.

Az állapot kezelése kizárólag inzulin külső adagolásával történhet. Nem tagadható a betegség iránti genetikai fogékonyság, amelynek talaján érvényesülnek a környezeti tényezők aktiválási mechanizmusai. A hajlamot az 1TDM-es szülők részben örökítik. Az anyák 2–4 százalékban, az apák 4–8 százalékban (15–20 gyermekükből 1 lesz diabéteszes), ami bár fokozott kockázatot jelent, de nem ad okot a gyermekvállalás megtagadására!

A gyermek- és ifjúkori frissen felfedezett cukorbetegek 90–95 százaléka tartozik ebbe a típusba.

Tipikus jelek: a hirtelen, gyors kezdet, amely csaknem minden esetben súlyos anyagcserezavarral (ketoacidózis) jár. A beteg szérumában specifikus – a betegségre jellemző – antitestek mutathatók ki.

2-es típusú cukorbetegség

A 2-es típusú cukorbetegség az utóbbi évtizedben már a tizenévesek között is megjelenő anyagcserezavar. Elsősorban az elhízottak veszélyeztetettek. Ugyancsak veszélyeztetettek azok az ifjak, akiknél a bőr szarurétege bizonyos testtájakon (nyak, hajlatok) megvastagszik, sötétbarnás, feketés, rücskös lesz, azt a látszatot keltve, mintha e területek piszkosak lennének. Az elváltozás azonban vízzel nem mosható le. Ezt a jelenséget nevezzük acanthosis nigricansnak. Az anyagcserezavar hátterében elsősorban a sejtek inzulinérzékenységének csökkenése (inzulinrezisztencia) áll, de szinte e folyamattal párhuzamosan az inzulintermelő béta-sejtek hormontermelő kapacitása és dinamikája is megváltozik.

A 2-es típusú cukorbetegség nagy százalékban „öröklődik”. Ennek hátterében nemcsak genetikai vonatkozásoknak, hanem a családok életmódbeli hagyományainak is szerepe van. Kezelésében (kezdetben) az inzulinérzékenység fokozása a fő feladat. Ez pedig életmódváltással, diétával, fokozott fizikai aktivitással, testsúlycsökkenéssel hosszú ideig biztosítható. Eredménytelenség esetén különböző tablettás kezelések, illetve később inzulinadagolás szükséges a normális vércukorszint biztosításához.

Monogénes formák

A monogénes formák igen ritkák, különböző típusúak, így kezelésük sem egyforma. Magas felszereltségű genetikai diagnosztikus hátteret igényelnek.

A cukorbetegség tipizálása azért rendkívül fontos, mert évekre-évtizedekre meghatározza mind a beteg, mind a kezelőorvos közös munkáját. E munka célja pedig a normális anyagcsere-egyensúly megteremtése és fenntartása.

Kapcsolódó tartalmak

Szülő-csecsemő konzultáció

Szülő-csecsemő konzultáció

Gyermeke állandóan sír, nyugtalan? Nem alszik éjszaka, és így ön sem? Nem hajlandó enni, nehezen etethető, esetleg túlzottan féltékeny a...

Iskolaérettségi vizsgálat

Iskolaérettségi vizsgálat

  Menjünk…. Ne menjünk? Az iskolába lépés nagy változás a gyermekek életében. Ha felkészülten indulnak el, akkor új készségek sorának...